2011. szeptember 26., hétfő
2011. augusztus 26., péntek
Emlék
Egyszer Bajáról hazafelé jövet, Huba elmesélt egy meghatározó történetet az életéből.
"Tíz éves lehettem, még a serdülésen innen. Nem érdekeltek a lányok, nem foglalkoztam velük.
Egyszer azonban hatalmas betűkkel kiírva láttam a nevem az iskola falán: SZERETLEK HUBA!
Szégyelltem magam, mérges voltam, majd szétvetett a düh. Tudtam, ki volt, egy kislány az osztályból, aki mindig "furcsán" nézett rám. Reggel az "osztály vigyázz"-kor nem sokkal előttem állt. Bennem fortyogott a düh. Meg akartam bosszulni. És akkor minden erőmmel belerúgtam a bokájába.
Nem sírt fel, nem jajdult fel, nem kezdett árulkodni. Csak hátranézett rám, szeme tele volt végtelen fájdalommal, és csendesen potyogtak a könnyei....
60 év eltelt, de azt az arcot soha nem tudom elfeledni. Örökre meghatározta a másik emberhez való viszonyulásomat"
"Tíz éves lehettem, még a serdülésen innen. Nem érdekeltek a lányok, nem foglalkoztam velük.
Egyszer azonban hatalmas betűkkel kiírva láttam a nevem az iskola falán: SZERETLEK HUBA!
Szégyelltem magam, mérges voltam, majd szétvetett a düh. Tudtam, ki volt, egy kislány az osztályból, aki mindig "furcsán" nézett rám. Reggel az "osztály vigyázz"-kor nem sokkal előttem állt. Bennem fortyogott a düh. Meg akartam bosszulni. És akkor minden erőmmel belerúgtam a bokájába.
Nem sírt fel, nem jajdult fel, nem kezdett árulkodni. Csak hátranézett rám, szeme tele volt végtelen fájdalommal, és csendesen potyogtak a könnyei....
60 év eltelt, de azt az arcot soha nem tudom elfeledni. Örökre meghatározta a másik emberhez való viszonyulásomat"
Bálványos Huba halálára
Ezt az idézetet Alíz, a felesége küldte:
Szent Ágoston
Ne sírj, mert szeretsz engem!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
2011. június 20., hétfő
2011. március 6., vasárnap
:-)
Tavasz van.
Igaz, hogy hajnalban még fagy, télikabátot hordok, de a macskám vedlik.....
Ő csak tudja.
Igaz, hogy hajnalban még fagy, télikabátot hordok, de a macskám vedlik.....
Ő csak tudja.
2011. február 25., péntek
2011. január 18., kedd
Ulickaja
A megengedhetetlen női szemrehányás és a megengedhetetlen férficsökönyösség.... a családi őrület szomorú zenéje
2011. január 1., szombat
Megtanultam
Óvakodj azoktól, akik mindig szidnak valakit előtted, akik mindig találnak valakit, akiről gyűlölettel vagy haraggal beszélhetnek. Előbb utóbb rád is sor kerül!
Ötvenes éveimre én is megtanultam. Nagyon fájt.
Ötvenes éveimre én is megtanultam. Nagyon fájt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)